A tegnapi cikk után folytassuk egy kicsit vidámabb témával: több veszekedéssel, intrikával és a félkész bejegyzés sutyiban átírásával eltöltött nap után immáron büszkén tudjuk prezentálni az elmúlt évek koncertjeiről szóló összeállításunkat, a KGB top 5 sorozatunk első számát.
Az reméljük már kezd nyílt titokká válni, hogy a Közgáz Gólyabál nem csak az epic hely miatt több egy normál gólyabálnál, hanem a zenei felhozatalban is minden évben próbáljuk (és legtöbbször sikerül is) elhozni a top-top zsírmajmot. Jelen összeállításunkban az elmúlt évek legjobbjait próbáltuk összeszedni, ahol mindenek előtt a koncertélményre koncentráltunk.
5. - Vad Fruttik (2010)
Listánk ötödik helyére egy olyan produkció került, ami nem fért fel a nagyszínpadra, mégis az adott év egyik nagy dobása volt. A Vad Fruttik tipikusan az az együttes volt, ami jókor volt jó helyen ezen a bálon, tekintve, hogy ide már az akkor még friss és ropogós új lemezükkel érkeztek, cca. két héttel a Fénystopposok lemezbemutatója után, szóval a produkcióra sok mindent lehetett mondani, de azt semmiképp nem, hogy ne lett volna friss.
A koncerten tehát adott volt minden a jó hangulathoz, hiszen a közönség legnagyobb része számára itt szólaltak meg először élőben a Fruttik új slágerei: a Nem hiszek, a Lehetnék én is, vagy a Goa; ehhez hozzáadódott a gólyabál különleges atmoszférája, amit a régi slágerekből való szemezgetéssel tett teljessé az együttes. A hatás sem maradt el, akik ott voltak joggal emlékezhetnek a koncertre!
4. - Freestylers (2009)
Bár a Közgáz Gólyabálok történetében az első külföldi együttes volt a Freestylers, addig teljesítményével listánkon a negyedik helyre sikerült felkúsznia a brit együttesnek. Magáról a Freestylers-ről legjobban úgy lehetne nyilatkozni, hogy ez az az együttes, aminek az összes slágerét ismeritek, viszont fogalmatok nincs arról, hogy ők játsszák őket, köszönhetően annak, hogy az évek folyamán nagyon sok MC-vel és együttessel készítettek közös produkciókat, ezek közül most sebtében az alant látható Push up!-ot, vagy a Pendulummal közösen elkészített Painkillert tudnám kiemelni, mint legjobb példákat.
A másik nagyon fontos dolog, amit minden beszélgetésben kiemelnek, hogy nem ők csinálták a Bomfunk MC's Freestyler című remekművét - úgy tűnik nem egyszer tehették fel nekik ezt a kérdést.
Magára a koncertre a szervezők kellő izgalommal készültek - ez volt az első eset, hogy külföldi fellépővel volt dolgunk, valamint tudni kell, hogy amikor a meghívás érkezett a bálra már bőven túl voltak karrierjük csúcsán a fiúk, szóval nem lehetett tudni, hogy a várakozásoknak mérten jó koncertet fognak-e tartani, vagy pedig kicsit a "lejöttünk Kelet-Európába haknizni" életérzés lesz úrrá az együttes tagjain.
Szerencsére az első verzió valósult meg, és felejthetetlen élménnyel gazdagítottak mindenkit aki ott lehetett a nagyszínpadnál azon az este. Volt minden, amit egy profi együttestől elvárhatunk, tényleg a maximumot hozták a srácok, megérte a szervezőknek anno a Live Show-t elhozni a mostanában a hasonló kaliberű rendezvényeken szokásos DJ-setek helyett.
3. - Irie Maffia (2009)
Dobogós helyet foglalhat el a mára már KGB veteránnak számító Irie Maffia azzal a koncertjével, amit 2009-ben sikerült adnia az egyetem déli büféjénél helyet foglaló színpadunkon. Maga a látvány sem volt utolsó, ahogy a soktagú zenekar megpróbált elférni az utólag nézve kicsit szűkösre tervezett színpadon, de szerencsére ez nem rontott a koncertélményen.
Maga a számok felhozatala itt sem volt különösképpen rossz, tekintve, hogy a Vad Fruttikhoz hasonlóan ők is épp az akkor új, What's my name? című stúdióalbumuk bemutatója után voltak pár héttel később a KGB fellépői. Természetesen a várakozások ennek megfelelően voltak magasak, a közönség a színpadtól a III-as előadó bejáratáig állt, úgyhogy egyértelmű volt, hogy itt most villantani kell valamit, és így is lett, Busa Pistáék ismét bemutatták, hogy mi is az a reggae Irie Maffia stílusban. Szólt a Bombooklaat, felbaszták a kéket, és belekóstolhattunk egy kis Bacardi Cola-ba, Sena és MC Columbo tolmácsolásában.
2. - Hadouken! (2010)
Képzeletbeli ezüst érmünk a nagyszínpad tavalyi üdvöskéjének, a Magyarországon először nálunk felépő new rave együttesnek, a Hadouken!-nek jár, amiért meg is dolgoztak a srácok (és az egy szem lány). Ha a Freestylers-nél felmerült, hogy már túl voltak a csúcspontjukon, akkor ez a probléma itt egyáltalán nem állt fönnt, a Hadouken!-n épp felfele tartott amikor ellátogattak hozzánk - ahol sikerült is olyan koncertet adniuk, amire a sajtó is kellő mértékben felfigyelt (annyira, hogy idén a Sziget lineup-jába is sikerült felférniük).
Maguk a banda ha nem lett volna pass a nyakukban nem sokban különböztek volna az egyszerű báli dolgozóktól, maximálisan azt a hatást keltették, hogy itt van 4 fiatal aki csak zenét szeretne csinálni. Ehhez mérten nem voltak hozzászokva a backstage ellátottságához, így szólhatnak róluk olyan remek sztorik, mint hogy a soundcheck után a direkt nekik odakészített vodkás üveget egy ügyes mozdulattal ellopták, hogy később megihassák. Mindezen puritánság ellenére sikerült az elmúlt évek egyik legenergikusabb koncertjét adniuk, az énekes kellően hergelte a közönséget, ami olyan jól sikerült, hogy az első szám után betolták a kordont. Ez viszont csak olaj volt a tűzre, innentől kezdve ők is mégjobban rápörögtek a helyzetre, nagyon együtt éltek a néppel, akiket vajmi kevéssé zavart, hogy épp az öltönyüket/esélyiüket bulizzák tönkre az első sorban.
1. - Brains (2008)
Love is just biology ahogy Columbo-ék mondják, és mi is így vagyunk a Brains 2008-as koncertjével, amit az azóta nagyszípadossá érett együttes még az egyik kisebbik színpadunkon tolt végig. Amiben a 2008-as Brains más volt mint a mostani az elsősorban az, hogy sampler helyett rendes dobcuccal csapatták az ívet, a másik pedig az, hogy abban az évben jött ki a számukra a valódi sikert meghozó Top Shotta című albumuk, de még hosszú út állt előttük, hogy a mostani szintre eljussanak.
Magára a koncertre viszont az őrület a legenyhébb kifejezés amit ki tudtunk találni. Alapvetően az akkori szervezők nem számítottak ekkora érdeklődésre, ezért a banda az akkori legkisebb színpadon kapott lehetőséget fellépni, de a hely kevésnek bizonyult. Az, hogy a kordont benyomták már szinte említésre sem méltó, de a közelben található egyik szponzor bőrkanapéjától kezdve bármin amire ember állhatott és ugrálhatott, azon ember állt és ugrált. Hatalmas bulit csináltak a fiúk, és a közönség ennek megfelelően volt (pozitív értelemben vett) kezelhetetlen, 90 percre mindenki elfelejthette, hogy öltönyben van, vagy hogy bármi is lenne körülöttük, és csak a féktelen bulizásra koncentrálhatott.