Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is elkészítettük a kisebb részt hasznos, nagyobb részt érdekes kérdésekből álló kis miniinterjúnkat a bál két főmenedzserével, DD-vel és Bével*. Erről az interjúról egyébként videofelvétel is készült, de az annyira kőkemény igazságokkal lett tele, hogy sajnos nem tárhatjuk a nagy nyilvánosság elé. Vagy csak simán nincs hangja.
*nem mi hozzuk a szabályokat, csak kétbetűs nevű emberek irányíthatják a bált
Mi a főmenik feladata?
B: Felkelünk délután és elkezdünk levelezni, telefonálni, beszélni mindenkivel, aki él és mozog, megpróbáljuk kirángatni az épp aktuális masszív deep shitből a napot, előretolni a bált a csiganyálon, gatyába rázni a bállal és előkészületekkel kapcsolatos teendőket.
DD: Dolgokat találunk ki, koordináljuk az :i:-k munkáját. Egymillió poszt dolgozik a bálért, őket igyekszünk összefogni. Bennmaradásokat* tartunk.
*bennmaradás = hétköznap este 10-től építjük a báli helyszíneket változó intenzitással az egyetemen
Mennyibe kerül?
DD: A lelkünkbe. 140 instruktor éjszakáiba.
B: Meg két kölyökfóka vérébe.
Mikor találtátok ki, hogy főmenedzserek szeretnétek lenni?
DD: Valamikor tavasszal kezdtem el gondolkodni ezen, hogy jó lenne csinálni. Robikával nem tudtam elindulni, szóval odamentem Béhez. :D
B: Úgy emlékszem, hogy a Tetthelyen ültünk és kilátástalanul néztünk egymásra, hogy akár még együtt is elindulhatnánk...
DD: Erről így nem teljesen vannak emlékeim, szerintem akkor kértelek fel* amikor kihívtalak kávézni, meg elmentünk a büfébe és így mondtam, hogy ez egy felkérés.
B: Na erre én nem emlékszem /snitt/ éjjel 1 van, lefeküdtem, próbáltam aludni. Valamiért felkeltem, tudtam, hogy valamit kell még csinálnom, de mivel az nem jutott eszembe mit, inkább igent mondtam. Bár az jobban hangzik, hogy romantikusan felébresztettem DD-t, és igent mondtam...
*felkérés: nem táncra, hanem arra, hogy valaki valakivel valamit csináljon
Tippre hány munkaóra kell a bál előkészítéséhez?
B: Számoljunk úgy, hogy lefekszel reggel 8kor, és felkelsz délután, a kettő között pedig dolgozol….
DD: Olyanok vagyunk mint a vámpírok, napfényben nem nagyon mutatkozunk.
B: Japp, különben is csillognánk a napfényben. De amúgy evésen és alváson kívül tényleg minden időnk ezzel megy el. Sőt a múltkor ezzel is álmodtam: Ludmilla volt a felső szomszédom a Lónyayn...
DD: És ez az állapot 5 hétig biztos tart.
Azáltal, hogy május óta összeálltatok, milyen szinten tudtátok befolyásolni a bál zenei arculatát?
DD: Eléggé benne voltunk mindennek a közepében, szinte azonnal leültünk a zenekarosokkal flesselni, hogy kit kéne hívni, aztán ugye megverték a Bééket azon a bulin...
B: LEVES. Ész nélkül elkezdtük nyáron kutatni, hogy mi legyen a bál fő irányvonala, tisztában voltunk vele, hogy olyat akarunk csinálni, ami innovatív. Mert a Bál legyen innovatív. Mindig az a kihívás a főmenedzserek előtt, hogy hogyan lesz jobb ez a bál a többinél. Be akartuk kicsit hozni a kultúra vonalat is az agypusztítós zene mellett, hogy aki nem feltétlenül csak szeletelni akar, az is tudja élvezni a bulit. Gondolok itt a jazzre, ethnora vagy az alterra.
Célunk a fiatalok zenei nevelése?
B: Nem a nevelés, de a választási lehetőség megadása. Nyilván szükség van arra, hogy toljuk a mainstreamet a zemberek (sic!) arcába, de a szokásos változatosságon túl, idén több újszerű produkció is lesz a felhozatalban, amilyen még nem volt. Ettől lesz több idén a mi bálunk! Olyan “kísérletek” is lesznek a színpadokon, amiket átgondolni sem tudok, hogy mégis hogyan nézhet ki élőben, de pokolian kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz.
DD: Erre én is büszke vagyok, hogy bár nem vagyunk egy olyan rendezvény, aki tudna érdemben versenyezni a komoly fesztiválokkal, de ettől függetlenül mégis ott tud lenni a lineupunk egy nagy fesztivál egy napján. Mindezt úgy, hogy egy egyetemi rendezvény lévén, nem végtelen sok pénzből dolgozunk, úgyhogy inkább ésszel fogjuk előretolni a bál szekerét. Így is tudunk olyat mutatni, ami előremutató és friss. Eközben persze minden szórakozni vágyó a jól bevált zenéit is hallgathatja és a technovikingek is megkapják a napi strobó adagot.
Hogy osztottátok fel egymás között a munkát?
DD: Nyilván nem ugyanazt csináljuk, a Bé inkább ilyen kreatívabb digitális rabszolga, az arculat kialakításában vett részt, én pedig itt voltam, és flash játékokat játszottam.
B: Alapvetően igyekszünk mindenhol /marketing, zenekarok, stb/ ott lenni. De általában spontán alakul ki, attól függően, hogy épp ki van a gáton, mindketten up to date-ek vagyunk, informáljuk egymást, és felváltva intézkedünk...
Szerintetek létezik még olyan zenei stílus, amivel jobban meg lehetne még alázni a magyar népzenét?
B: “Dubtepp”!
DD: Képzeld el, hogy a hegedűt beledobod egy centribe, és még dobálsz mellé téglákat.
Van példaképetek? Ha van akkor kicsoda? Ha van és kicsoda, akkor miért?
DD: Nekem nincs példaképem, csinálom a dolgaimat ahogy jónak látom ,de hiszek benne, hogy valami lesz belőle. De sosem azért akarom egy adott módon csinálni a dolgaimat, mert az valaki miatt van.
B: Nincs konkrét személy, szerintem mindenkinek van olyan vonása amiből tanulhat az ember, én pedig próbálom ellesni az engem körülvevő emberek jó tulajdonságait, nem véletlen vannak ott...
Mi a legnagyobb erősségetek és mi a legnagyobb gyengeségetek?
DD: A flash játékok, azok a gyengéim!!!
B: Hús.
DD: Az erősségünk pedig az, hogy tudunk együtt dolgozni.
B: Elviseljük egymást valahogy...
Hosszú, vagy vastag?
B: Széles!
Hova megy ki? Ki hova megy?
DD: Svédországba!
B: A balettba vissza ugrálni...
by Kognac