Miután tegnap mindenki eldöntötte, hogyan is tölti azt a bizonyos estét, a következő cikkeinkben megpróbáljuk majd bemutatni a zenekarokat, a résztvevő embereket illetve a helyszíneket is, de természetesen nem ebben a sorrendben, de ígérjük már egyikre sem kell sokat várnotok.
Elsőként tehát a bál karaktereit, azaz titeket mutatnánk be, egy kicsit kifordítva a világot a sarkából. Gondolom ebből kitaláltátok, hogy nem igazán a hitelességre, hanem a paródiára és a humorra próbáltunk koncentrálni.
Figyelem az olvasó a cikkben elszórtan valóságtartalommal is találkozhat!
Most képzeld el azt, hogy bemész a bálra úgy, ahogyan úgysem fogsz: józanul. Itt a lehetőség, hogy akció közben láthasd Magyarország kultúrhóhérjait, akiken oktató jelleggel jót röhöghetsz.
Kezdjük is rögtön a bejáratnál. Átadod a jegyed, és máris találkozol a fontoskodó burzsuj arccal, akit két kopasz szekus próbál lenyugtatni azáltal, hogy ‘illedelmesen’ érdeklődnek a probléma mibenlétéről. Burzsuj barátod nem érti, hogy amikor ő minden hajógyári partyban a VIP bejáraton mehet be, addig most miért kell a kockákkal egy lyukon át befáradnia. Miután meghallgattad, hogy az ott álló öcsis kollégát megfenyegeti anyja ügyvédi tudásával és apja minisztériumi hatalmával, szélesen mosolyogva továbbállsz.
A tánctéren találkozol már kissé bódult hangulatú évfolyamtársaiddal, akik úgy néznek ki, mint Mucsi amikor villanyszerelőt, és körülbelül olyan választékosan is beszélnek. Az oszlop tövében koncert közben megpillantod Don Quijotét, aki lovagiasan próbálja fűzni a csajokat, de valahogy soha nem jön össze neki. Lehet, hogy esetleg nem a legjobb malmokat kellene rohamoznia, vagy talán csak szimplán már az is segítene, ha levenné azt az idióta csokornyakkendőt. A főlépcső felé haladva megtalálod a susogómackóját otthon felejtett békásmegyeri partyszervezőt, aki egy korrektül push up melltartós csajt próbál meggyőzni arról, hogy kispályás a rendezvény, ettől ő sokkal keményebbet tud. Elmész a bárpulthoz inni egy felest egyik haveroddal, aki annyira megörült neked, mint legutóbb a matek ZH kettesének. Kikértek két fütyit a Marx szobornál, mire odamegy hozzád a könnyen kapható kiscsaj, aki minden áron azt akarja, hogy hívd meg egy Sex On The Beachre. Miután kellemetlenül leráztad, már ő is fizetne a koktélért, csak legalább idd meg vele. Innen némileg idegesen mész tovább, de egy kis pumpálás majd újra felpörget, ezért a nagyszínpadnál be is küzdöd magad az első sorba. A koncert hevületében rád fröccsen egy fél pohár sör, amit teljes belenyugvással veszel tudomásul, meg nem is érsz rá ezzel foglalkozni, hiszen meglátod, a mikro demonstrátorod, aki épp hasznosságfüggvényének maximumát keresi, nagyjából úgy ordibálva, mint az anyós a vasárnapi ebéd előtt. Elindulsz az emeletre, az lépcsőnél máris összefutsz Platónnal és Arisztotelésszel, akik részeg bölcsességben próbálják megváltani a világot. A második emeltre felérve furcsa emberek jönnek veled szembe, akik 20 évvel ezelőtti tábortáncokra nyomják a boogie-t. Viccesnek találod a dolgot, úgyhogy meg is állsz itt egy italra. A pultnál megtetszik egy lány, aki sérelmezi, hogy a vodka-sprite-jához nem kap lime-ot, majd dühében pofán önti az ott álló pultost, majd Paris Hilltont megszégyenítő mozgással távozik a helyszínről. A biztonság kedvéért te most inkább csak egy sört kérsz, abból még úgysem volt baj.
A zsibongó színpadnál öltönyös gettóformák küldik a rappet. Egy kicsit mindenki Dopemannek képzeli magát amikor a színpadról bekiálltják a “Make money money money, take money money money” ritmusokat.
Kifelé menet még találkozol a jégemberrel, aki úgy döntött, hogy ruha nélkül megy haza, valamint a budaival, aki gyűjti magának az embereket taxizáshoz. A kijáraton kilépve valaki a lábad előtt úgy dobja ki a taccsot, mint normális pasi az angol lányoktól. A hazafelé úton pedig a taxissal beszélsz, aki mint ilyen a lakosság jelentős részének a véleményformálója. A végén örülsz, hogy az esti cigidet nem kell Silverster Stallonéval elszívnod, de akárhogy is a műmorgásod ellenére, ha visszagondolsz, nagyon is biztos vagy benne, hogy életed egyik legjobb estéjét töltötted most el.
Na reméljük most már kellően képben vagytok. Nézzetek errefelé holnap is, mert az sem elképzelhetetlen, hogy a zenekarokról is szó esik majd!
by Zsoa