Nehéz lenne egy mondatban megfogalmazni, mitől is más a KGB, mint bármely más gólyabál, de ha elkezdenénk sorolni a különlegességeit, biztos, hogy a lista élén emlegetnénk a nyolc egyedi, saját készítésű helyszínt. Az este során mindenképp érdemes végigjárnod az egyetem minden szintjét, s bekukkantanod minden beugróba, hiszen mindenhol más és más világra bukkansz. Hogy mit is jelent ez pontosan? Lényegében arról van szó, hogy az egyetem nyolc zugát egy-egy lelkes instruktorcsapat vette kezelés alá, hogy több hetes munkájuk nyomán a sivár folyosók helyére egyéni stílusú, tematikus kis vendéglátóhelyet varázsoljanak, ahol az adott keretre jellemző asztalok, pultok, díszítések mellett fogyaszthatunk el egy-két italt a bál napján.
Ezek az egyedi helyszíneket mind csak rátok várnak, s türelmetlenül kopogtatnak a vállunkon, hogy bemutatkozhassanak nektek. Azonban nem akarunk titeket elömleszteni egyszerre túl sok mesével , ezért inkább heti részletekben, szintenként kalauzolunk végig titeket az Egyetemen. A mai napon az alagsor két csodájával ismerkedhettek meg.
Belépsz a Sodexho kapuján, és egy teljesen más világ tárul szemeid elé; hol vannak már az unalmas asztalok és rántott sajtok? Észreveszed, hogy valami különleges dolog történt, mintha visszarepültél volna az időben: háború van. Tankok és lövészárkok fordulnak feléd, rejtőző katonák lapulnak minden sarokban; a félelem átjárja reszkető tested, ahogy eldörren egy pisztoly a füled mellett. De bátorságod és kíváncsiságod tovább visz, nem állsz meg, és ahogy belépsz a következő kis szobába, már győzelemittas szerelmes tengerészek csókolják meg diadalittasan barátnőjüket a Time Square-n, a boldogság és nyugalom szele megcsap, miközben régi háborús pin-up lányok szemei követik figyelemmel tetteidet. Nyugodt már a szívverésed, bátran mész tovább: nicsak, ez egy teljesen más világ! Vörös fények mindenütt, ott egy lány hívogat csábosan a katonai sátorba, és mindenhol érződik a szerelem szele.
Szerelem és háború; ez a mi jelszavunk.
Hol van már a hippis idő, ahol mindenki békéért könyörgött?
Nálunk mindent megtalálsz, ami kell; a Háború és béke immár lejárt lemez.
Látogass el tüzes csataterünkre, ahol nem csak vérző szíveket törhetsz össze,
De szexi pin-up lányok testét is bámulhatod az egyenruhás katonafiúk alatt!
Felrobbantjuk, széjjellőjük a bálra a sulit,
Rajzolunk majd egy-két csini meg szép csajszit.
Katonák és Pin- upgirl-ök, háború és béke,
Az omladozó falaknak is orgazmus a vége.
Vad szív és orgiák a harcmező közepén,
Szerelem és csókok egy elsötétült év telén.
...
...
Órák óta járod a bált, már számos világot megismertél, szédítenek az élmények, valahol mélyen mégis azt érzed, hogy valahol mélyen, a föld felszíne alatt rejtőzik egy réges-régi birodalom, amelyet mindenképp fel kell fedezned. Még tanácstalanul állsz, mert nem tudott merre tarts, de egyszer csak meglepve tapasztalod, poharad ódon serleggé vált, s bár nem érted mi történt, tudás után szomjazva, úgy döntesz, belekortyolsz. Elvégre jól tudod, in vino veritas. Koccintasz még egyet, majd behunyod a szemed, majd hagyod, hogy magával sodorjon a forgatag, s az irány nem számít, hiszen már rájöttél: omnes viae Romam ducunt.
Évszázadok rohannak el melletted az ellenkező irányba, s mire magadhoz térsz, egy egészen más helyen találod magad: az örök városban, a nemes és bölcs, a hősies és hódító, vagy éppen az őrült és véreskezű császárok korában. Az utcákat járva egyaránt tárul fel előtted dicsőség és fény, kultúra és műveltség, bölcsesség és tudás, tivornya és érzékiség, vér és rabszolgaság. A Colosseum falai közé keveredve, csak félve pillantasz körbe, hiszen gladiátorharc, hősiesség, kegyetlenség, őrület és révület elegye kavarog a levegőben. Innen tovább állsz, s megnyugvást remélve heversz le pamlagodra megízlelni egy különleges nektárt. Jó így, még sincs sokáig nyugovásod, hiszen hallod az istenek hangjának valós és vélt utánzatát, mely kíváncsivá tesz, s hívogat, hogy ha az oroszlánnal szemben az arénában nem is merted, a színpadon legalább próbára tedd magad. Az istenek kegyeltjeként tudod, nincs mitől félned, határozottan a pódiumra lépsz, s máris tudod: veni, vidi, vici!
Mivel acti labores iucundi, most igazán megérdemled a pihenést és kényeztetést, így győzedelmi fogatoddal a diadalíven át a fürdőig hajtatsz, hol a kék habokba merülve, már sejted, ma valójában cito pede labitur aetes. Talán itt is maradnál örökre, de ekkor meglátod őt, s hiába moderata durant, a pillanat hevében inkább vallod, hogy omnia vincit amor, miközben a vörös függönyökön át a vágyak rejtekhelyének baldachinos ágyához érsz. Mesélhetnénk még, a történetet most tovább folytatni azonban már nincs miért, hiszen eddigre már biztosan tisztán érted, őszintén hiszed és híven vallod: Roma aeterna est.