Bizonyára sokatokban felmerült, hogy ha az elmúlt évben már született egy hasonló témájú cikk ezen a blogon, akkor mégis mi visz rá minket arra, hogy ismét ezzel a kérdéskörrel jöjjünk elő. Nincs elég téma? A péntek esti internetes uborkaszezonban bármi elfér? Vagy pedig a 2012-ben oly’ divatossá vált plagizálás vonatra szeretnénk mi is felkapaszkodni?

A válasz ofkorsz (sic!) ennél több érdekességet tartogat magában (nyílván, ha unalmas lenne már rég lecsaptak volna, hogy miért erről írok). Az elmúlt évek zenei életében kettő dolog volt relatíve jellemző: a trash és a hiphop elképesztőt jöttek, gyakorlatilag a mainstream részévé váltak. Valamint a nagyfellépő – előzenekar jellegű koncertek ellenpontjaként felfutottak a több zenekar egy-két performanszát szinte átállás és szünet nélkül prezentáló estek. Erre kiváló példa az Mr2 Szimfonik Live nevű őrülete, amiből ez év szeptemberben pörgött le a második széria, vagy akár kedvenc bikás energiaital cégünk Pilvakerje, ami egyébként ötvözi mindkét fent említett trendet.

Nyílván a két dolog egészen más aspektusú megítélést kíván, és ez adja mostani írásunk aktualitását is. Félredobtuk az előző, hasonló témájú poszt értékelési mércéit és eredményeit, és hallgatva az új idők szavára kontextusban kezdtük el elemezni, hogy mi is történt az elmúlt években a Közgáz Gólyabál megannyi színpadán. Ja, meg persze ismét állítottunk egy totálisan szubjektív listát az eredményeinkből, hogy idén is újraindulhasson a derpegés szakmai vita arról, hogy kinek is nagyobb a… produkciója.

Kezdjük a harmadikkal.

A kontextusban elemzés természetesen magában foglalja azt, hogy az adott produkció aktualitását, lebonyolítását, valamint a látványvilágot is bevettük a szempontjaink listájába (amit eddig azért listának igencsak erős lett volna így hívni, mivel megállt a „milyen volt a koncert” kérdésnél).

Ezeket emésztgetve jutottunk arra, hogy listánk harmadik helyét a 2008-as gólyabál Neo vs. Amber Smith music clash-je kapja.                         

Maga a produkció a Közgáz aulájában lett megtartva, és gyakorlatilag egy mini párbajként kell elképzelni. A két együttes előbb váltogatva játszotta saját számait, majd a másik repertoárjából adtak elő egy-egy számot saját stílusukban – a közönség pedig hangerőpróbával dönthetett arról, hogy melyiket is választja kedvencének.

 Ami miatt a listánkra felfért a két stílusban meglepő módon összeillő együttes küzdelme, az a körítés és a levezetés profizmusa. Az aulába belépve az akkori szervezők két színpadot építettek fel a két együttesnek az aula két oldalára, így gyakorlatilag bármiféle átállás nélkül, az együttesek egymásnak „dobálták” a zenélés jogát, ami az egész produkciónak feszes tempót kölcsönzött.

Második helyezettünknek egy, a tavalyi évben látható produkciót választottunk, ez pedig a 2011-ben a RedBull által még az Urániában bemutatott LisztRemix alapjaira építkező kétórás őrület volt.

Itt a perdöntő érv a show és a látvány volt, ami az érdeklődők elé tárult. Itt már nem a két színpados megoldással érték el az együttesek közötti pörgő váltást, hanem mobil színpadelemekkel és a háttérmunkákat elfedő függönnyel operáltak. A közönség pedig mindebből semmit nem érdekelt, mivel ahogy véget ért az egyik együttes koncertje, azonnal „legördült a függöny”, a zene egy pillanatra sem állt meg, mivel egy DJ azonnal az utolsó lejátszott hangon folytatta a zenélést. Miközben projektorok és különböző fénytechnikai eszközök sora dolgozott azon, hogy az este mindenki számára felejthetetlen maradjon.

Kis listánk első helyére pedig a 2010-es nagyszínpad programja került fel. Igen, igen, ez a Hadoukenes év. Most mégsem csak magukban néztük a brit együttes koncertjét, hanem a már fent is említett előzenekar-nagyfellépő kontextusban. Tehát kis versenyünk győztese a Brains és Hadokuen produkciója.

A győzelemhez leginkább mindkét együttes aktualitása járult hozzá (a már sokat emlegetett szubjektivitás mellett). A Hadouken esetében nem a világ végéig ismételt „először Magyarországon” dologra gondolunk – bár azért nyilván szerepet játszott ez is –, hanem arra a tényre, hogy a budapesti fellépésük előtt fél évvel jelentették meg második nagylemezüket, majd egy félévre rá a Sziget egyik színpadán is tiszteletüket tehették. A Brains számára is gyümölcsöző időszakról beszélhetünk, hiszen legnagyobb sikert hozó Refresh the Style című albumuk az év februárjában jött ki, úgyhogy meghívásuk a bálra szinte magától értetődő volt. A két együttes ilyen formájú egymásra építése pedig valódi zenei unikumot hozhatott a nézők életébe, amivel maguk mögé utasíthatták a KGB eddigi többi produkcióját.

by Gyurika

Hozzászólások: