20
nov

Bál előtti prológus

Bár a laikusok elsőre talán egyszerűen bál előtti készülődésnek titulálják azokat a bizonyos szombat délutáni órákat, aki valaha volt már lány (közelében), jól ismeri a pánikot, amikor a tükör elkezdi gonosz mosollyal felhívni a figyelmet minden apró hibára, amikor a bújócskázó sminkcucc és a sprintelő óra összeesküszik, s amikor a legtökéletesebb ruha is megcsúnyul. S mindeközben a fiúk? Semmi. Kihívását számukra legfeljebb egy az előbb leírt  tünetekkel küszködő nő megnyugtatása, opcionálisan repkedő tűsarkúk elől való menekülés jelent. Ennek fényében most következzen két képzelt napló, avagy  egy több felvonásos tragikomédia két szemszögből elmesélve.

 

November 24.(péntekről szombatra virradóra.) – hajnali 3

Phúú… Asszem’ lassan ideje lenne szedni a sátorfámat, mert holnap este úgyis ott folytathatom a fergeteges egyetemi bulisorozatomat, ahol ma abbahagyom. Bár nem igazán érzem a pingvinjelmezes bulit, azért adok neki egy esélyt, mégiscsak az ország egyik legnagyobb és legjobb gólyabáljának van beharangozva.

November 24.(péntekről szombatra virradóra.) – hajnali fél 4

Nem, nem nyitom ki a szemem, cseppet sem zavar, hogy egy hadsereg vonul végig a lakáson az öcsémnek álcázva magát. Nyikorgó hűtőajtó, chipses zacskó zörgés, vízesés… Ajj, majd a másik oldalon biztos jobb lesz, nem, akkor talán a párna hideg felén, nem, hason, háton, összegubózódva… sehogy. Miért nem bír halkan hazatrappolni? Holnap visszakapja, direkt csattogni fogok a tűsarkaimon, amikor hazaérek a bálról. A bálról! Jesszusom, ez az éjszakai kaland egy garantált karikapakolás lesz a szemem alatt.

November 24. (szombat) – 11:28

„Whhroááá…” Nem tudtam valami jól kialudni magam… Bár ez lassan 4 hónapja, a gólyatábor óta így van. Mindegy, most szerintem WoWozok kicsit, bár lehet, hogy Portal lesz belőle. A bál kezdete még messze van, amúgy sem értem ezt a nagy felhajtást: max fél óra alatt elkészülök, csak felkapom az öltönyöm, és kész is vagyok.

November 24. (szombat) – 11:32

Elaludtam! 2 egész perccel, erről is az öcsém tehet. Egyik láb, másik láb, fürdőszoba. Tükör? Nem, nem nézhetek ki ma így: karika, piros folt az orrom közepén, és a homlokomon… nem, erről inkább nem is beszélek. Sírni tudnék, de az csak tovább rontana a helyzeten.

           mirrorpic.jpgder_ideale_knoten.jpg

November 24. (szombat) – 13:14

Húú, végre kész az ebéd. Egész elszoktam már a főtt kajáktól, hiszen a büfében kapható melegszendvicsek meg pizzák melegek ugyan, de főttnek semmiféleképp nem nevezném őket. Ha teleettem magam, lehet, hogy tekerek egyet a városban, olyan szép idő van. Készülődni meg, mint ahogy Pató Pál Úr is mondta anno: „Ejj, ráérünk arra még!”


November 24. (szombat) – 13:54

Frissen mosva, festve és szárítva máris jobbnak tűnik a helyzet. Bár a vörös egy kicsit élénkebb, mint gondoltam, és anyukám szívrohamot kapott, amikor meglátott, de szerintem nem áll rosszul, sőt igazán különleges, a zöld ruhám meg egyszerűen megkívánja. Akárcsak a rúzst. Ne, tudtam, hogy elfelejtettem valami végtelenül fontosat!


November 24. (szombat) – 15:48

Ledolgoztam a kaját, bár egy valamit nem értek. Bármerre mentem, mindenhol feltűzött és begöndörített, felkontyozott, tollakkal meg virágokkal vagy gyöngyökkel díszített hajkoronákkal vonuló lányokba botlottam. Ez véletlen egybeesés, vagy a bálra készülnek? Azt mindig is tudtam, hogy nekik nyilvánvalóan hosszabb a hercehurca, de hogy ennyire?! Én még azt sem tudom, hogy hol találkozom Petiékkel. Tényleg, írnom kéne a srácoknak… „Ejj, ráérünk arra még!”

              gggggggggggg.jpgman-sleeping2-saidaonline.jpg


November 24. (szombat) – 15:52

Last minute, de megoldottam. Húzós volt, szinte lehetetlen küldetés, de sikerült! Ma már semmi baj nem történhet, viszont rohannom kell, már csak alig két órám van sminkelni.


November 24. (szombat) – 16:42

Na jól van, már a facebookon sem történik semmi egyéb, mint hogy a lányok teljes party felszerelésben pózolnak a kamerának, és „aligváromazestét”, „jujjdeszuperlesz” kommentekkel árasztják el egymást. Talán itt az ideje, elmenjek zuhanyozni.

November 24. (szombat) – 16:42

Minden előkészítve. Körmök rendben, mai harmadik zuhanyzás pipa, kétszeri kétségbeesett sminklemosás letudva… a mostani egészen tűrhető, már csak felfrissítem és rendben is lesz. Meglepően jól állok. Akár ehetnék is még valamit, de félek, hogy akkor már nem fog feljönni a cipzár. Meg igazából nem is vagyok éhes. Csak kicsit. Nagyon. Pedig reggeliztem is. Tegnap. Na jó, két levél saláta még sosem ártott.

November 24. (szombat) – 17:12


Borostás, vagy nem borostás. Az itt a kérdés. Itt állok a tükör előtt, kezemben a telefonommal, és 2 képet váltogatok, mert az egyiken így, a másikon úgy vagyok, de sehogy sem tudok dűlőre jutni. Hoppá, most írtak Petiék is, hogy fél hétkor találkozunk a Deákon. A borotválkozás kérdésére a válaszom így: „Ejj, ráérünk arra még!”

November 24. (szombat) – 17:12

Tudtam, hogy baj lesz. Hogy lehettem ennyire felelőtlen és buta? A cipzár még csak rendben van, de látom a csípőmnél, hogy mind a két salátalevél pont odarakódott, véletlenül sem a mellemre. Egyébként is, hogyan vehettem meg ezt a ruhát? Borzalmas a színe, az anyaga visszataszító, a szabása meg egy kicsit sem illik hozzám. A hajam meg még továbbrontja az egészet. És mindenki más szép lesz, azt hiszem, inkább itthon maradok.

 

          MPj04023790000[1].jpgGetty_100312_WomanMirror.jpg


November 24. (szombat) – 17:43

Nos, még megnéztem a legújabb HIMYM-t, de anyukám jobban izgul a bál miatt, mint én, szóval gondolom bármiféle célzásérték nélkül, éppen csak véletlen sétálgat már kb. 10 perce fel-alá a szobám előtt, kezében az öltönyömmel, amihez amúgy máskor nem lenne semmi kedvem, hogy felvegyem, de a fb-os „báli postok” miatt engem is elkapott valamennyire a láz, így kivételesen szájhúzogatás nélkül öltözök fel. Tükörbe, ha lehet, azért még nem szeretnék ennyire józanul pillantani, mert mindig is úgy gondoltam, hogy simán elmehetnék pingvinnek valami állatkertben… De ha ezért döglenek a csajok, akkor ám legyen.

November 24. (szombat) – 17:43

Lebőgtem az egész sminkem, átnéztem és felpróbáltam a ruhatáram összes szóba jöhető példányát egyesével, aztán, amikor végső elkeseredésemben visszatértem a zöld ruhához valahogy már mégsem tűnt olyan borzasztónak a helyzet. Most épp csukott szemmel ülök, mert a barátnőm igazgatja a sminkem. Remélem, varázsol valamit az arcomra, különben muszáj lesz a szemeteszsák alternatívánál maradnom.

November 24. (szombat) – 18:19


Kaja a hasamban, órám a karomon, telefon, pénz, iratok, és persze a BÁLI BELÉPŐM zsebben, lábamon „fényes fekete lakkcipő”, szóval azt hiszem, indulhatok. Kicsit túl sokáig húztam a „borosta-vagy-nem-borosta” dilemmámat, így Petiéknek biztosan várniuk kell majd rám, de hát egyszer van az életében az embernek saját gólyabálja, nem?

November 24. (szombat) – 18:29

Először azt hittem, hogy megtépem azt a ribancot, aki lenyúlta a ruhámat, aztán Kati szólt, hogy ne nézzek olyan agresszívan a tükörképemre. Egészen jó lett az eredmény, úgyhogy az „itthon maradok sorozatot nézni és nutellát enni” című estét mégsem ma fogom megtartani. Viszont azt hiszem, éppen most kellene találkoznom a csoporttársaimmal. Upsz. Sebaj, a stílusosan elegáns megjelenésben úgyis benne van az öt perc késés, sőt, esetemben ma talán a 15 perc is belefér.

...

Termékmegnevezés: naplóízű energia- és szénsavmentes üdítőolvasmányHozzávalók: valóságalap (5%), túlzás (94%), ízesítőszerek, számos e betű (illetve még több másmilyen betű), színezőanyag, figyelem(!): termékünk nyomokban humort tartalmazhat. Fogyasztható: komolyanvétel nélkül a palack nyakán jelzett időpontig.

...

A lopott naplók alapján a terméket előállította: vbk & nana



Hozzászólások:

süti beállítások módosítása